Kitartó olvasóink emlékezhetnek, hogy hiába töltöttünk el 4 napot Rioban utunk legelején, nem sikerült kipipálnunk a legkipipálandóbb látnivalókat: a Cukorsüveget, ami teljesen ködbe volt burkolózva, amikor ott jártunk, illetve a híres Krisztus-szobor csúcsát (Corcovado), amit múltkor meg sem próbáltunk megnézni, mert a szobor ki sem látszott a nagy fene ködben.
Utolsó brazíliai napunkra tehát adva volt a küldetés: feljutni erre a két csúcsra. Nagy szerencsénkre ezúttal zavartalan napsütéssel indult a nap. És egy órás csúszással, mert az ébresztőórán elfelejtettük átállítani az órát az ilhéusi-hoz képest – ezt persze csak jóval később fedeztük fel, de szerencsére nem akadt belőle nagyobb galiba.
A napsütés ellenére siettünk, ahogy tudtunk, mert megtanultuk már, hogy rioban nagyon gyorsan tud változni az időjárás. Részben köszönhetően annak, hogy a város közepén egy gyönyörű esőerdő található…
De nem is csigázzuk tovább az olvasókat: mindkét látványosság összejött és a kilátás mindkét pontról valóban káprázatos és leírhatatlan.
Ezzel a sikersztorival véget is ért brazíliai utunk, amit hazafelé még egy egész napos lisszaboni megálló tarkít, ahol találkozunk Judit egyik legjobb barátnőjével is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.