Vamos a viajar!

"In a country where mañana doesn’t always mean “tomorrow,” you need to travel with a smile on your face and a skip in your step" -- goperu.about.com

 


Pizarro, Pinochet, Maradona és Rózsa-Flores nyomában 2012 októberétől karácsonyáig.

Majd báró Pablo Escobar és René Higuita nyomában 2013 végén - 2014 elején.

A harmadik kiadásban pedig Jorge Amado és Pelé nyomában 2015 végén.

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

2013.12.31. 14:21 darvasadam

Taganga

Ez egy mikro bejegyzés lesz egy mikro kiruccanásról.

Gyomorrontásunk második napjának délutánján én már éreztem magamban annyi erőt, hogy Juditot további lábadozásra hátrahagyva, ellátogassak pár órára az 5 km-re lévő zsákfaluba, Tagangába (pár kép itt). Az egykori apró halászfalu mára "gringo paradicsommá" nőtte ki magát. Vagyis egy nagy hippi és buli falu, sok alkohollal és droggal. A rendőri jelenlét elég erősnek tűnt ugyan, de az ausztrál pár mesélte nekünk a közös 5 napos túránkon, hogy elég korrupt a rendszer és amíg komoly balhé nincs, nem sok vizet zavarnak a hatóságok.

A halászfalu jellege nyomokban szerencsére még észlelhető.

P1100853_pici.jpg

A parton közvetlenül a bácsikáktól lehet venni a kifogott halat. Persze dél-amerikai módra egy koszos faasztalra vannak kicsapva a halak hűtés nélkül a tűző napon, kb. 35C fokban. Tekintettel az éppen múlófélben lévő gyomorrontásunkra, elálltam a vásárlástól...

Híres a falu az olcsó búvárkodásáról is. Állítólag nem a legszebb a látnivaló, de az áráért mindenképp megéri. Mi is szerettük volna kipróbálni, de az egészségügyi helyzetünkre való tekintettel ezt is későbbre, valószínűleg Cartagenára halasztjuk.

Maga a falu nem sok látnivalót tartogat, de a patkó alakú öböl és a falu köré magasodó dombok nagyon szépek.

P1100870_pici.jpg

Az Tagangába oda-vissza út várva várt eseménye a buszozás volt, ami mindig szórakoztató móka a szokásos fel-leugrós szisztémában működő kisbusszal. Odafele még volt ülőhelyem és elhűlve néztem, ahogy ketten a lépcsőn állva, a buszból kilógva teszik meg az utat a szerpentinen. De ez itt annyira megszokott dolog, hogy a lógva utazó, a kanyarokban erősen kapaszkodó bácsika egyik kezével a zsebében kotorászik, hogy valahogy előkerítse a jegy árát. Visszafele már nekem sem jutott ülőhely és én jutottam a lépcsőn kapaszkodók sorsára. Nekem persze nem volt annyi bátorságom, hogy menet közben halásszam elő a pénzt. Van még hova fejlődnöm...

És végül: értékes meglepetésre számíthat, aki megmondja, hogy ez miféle szerkezet lehetett fénykorában:

P1100863_pici.jpg
A gombokra ilyenek vannak írva, hogy Hard Rock, Bossa Nova, Afro Latin, Rhumba, Liverpool.

Eszter?

komment

Címkék: Kolumbia Taganga


A bejegyzés trackback címe:

https://mananablog.blog.hu/api/trackback/id/tr395718833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása