mañana

Meg van az a film, amelyikben Tom Hanks a reptéren ragad? Nos, velünk is ez történt… Az Ilha Grande-ről való visszatérésünk utáni reggelen már 8 előtt a hostel konyhája előtt sündörögtünk, hogy minél hamarabb nekikezdhessünk reggelinknek, ugyanis el kellett érnünk a délelőtti járatunkat Campo Grande-ba Sao Paolo-n keresztül. A repkedést egy négy órás buszozás zárta Bonitoba.

Hamarosan kiderült, hogy a reggelizés volt az utolsó dolog, ami a tervek szerint zajlott, és hogy az egész napot különböző reptereken fogjuk tölteni. Az ugyan már nekünk is feltűnt Rio utcáin, hogy nem volt egy strandidő aznap, de a reptéri check-in során közölték velünk, hogy az eső és köd miatt a járatunk csúszik Sao Paoloba és ott egy későbbi csatlakozásra tesznek át minket Campo Grande-ba, amivel csak este 9-re érünk oda. Pár email váltás után kiderült, hogy a 4 órás buszozásunkat át tudják tenni este 11.30-as indulásra, ami éjjel 3.30-as érkezést vetít előre.

Ezek után megkezdődött a végtelen hosszúnak tűnő repterezés Rioban, Sao Paoloban és Campo Grande-ban. Mit tud tenni az ember reptereken, hogy elüsse idejét: végignéztünk minden ajándékboltot, etetőt, könyvesboltot, végigettünk minden ingyenes kóstolót és közben időnként aggódva pillantgattunk a kijelzőkre, hogy legalább módosított útitervünk megvalósul-e.

Végül is minden összejött, Campo Grande-ban még megható jeleneteknek is tanúi lehettünk, ugyanis egymástól három teljesen független lelkes fogadóbizottságot nézhettünk végig, amint örültek kedvencük felbukkanásának. Volt éneklés, lufi durrogtatás, kurjongatás.

A lényeg, hogy éjjeli 3.30-ra végül tényleg megérkeztünk Bonitoba, de a hajnali 6.30-kor induló egész napos túránkat lemondtuk, mert képtelenek lettünk volna teljesíteni. (Mint utóbb kiderült, sajnos ezt a szépnek ígérkező túrát végleg buktuk, ugyanis hiába foglaltuk át két nappal későbbre, azaz holnapra, a mai esőzés miatt törölték a túrát.)

A hosszúra nyúlt utazás egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy végre volt időnk nekiállni a blogolásnak!