Fájó szívvel hagytuk ott Cartagena-t és a Karib-tenger partját, de következő állomásunkról, Medellínről olyan sok jót hallottunk más utazóktól, hogy bizakodva néztünk ezen újabb metropolisz elé. Medellín klímája az ország legkiválóbbja az összes kolumbiai szerint, akivel eddig találkoztunk. Se nem túl hideg, se nem túl meleg. Ezért is hívják az örök tavasz városának. Látogatásunk során erre sikerült rácáfolnia, ugyanis reggel még csak felhős volt az ég, de délelőtt már zuhogó esőben keveredtünk el a helyiekkel a föld fölött futó metró pályája alatt.
Medellín egy 1500 m-en fekvő, hegyekkel körülvett, 3 milliós nagyváros, és bizonyos szempontból az ország legfejlettebb települése. Köszönhető ez annak, hogy itt élt az ország legbefolyásosabb drogbárója, Pablo Escobar, „A Patrón”, aki komoly politikai karriert is befutott, és a Forbes magazin szerint egykoron a világ 7. leggazdagabb embere volt, amíg a hatóságok le nem lőtték 1993-ban. Addig Medellín és környéke rendkívül veszélyes hely volt, állandó lövöldözésekkel és félelemmel. Azóta viszont kifejezetten biztonságos, kivéve persze egyes részeit a városnak, amit nem érdemes meglátogatni. Escobar a halála után még mindig termel pénzt a városnak, ugyanis a piaci rést megtalálva, elkezdtek túrákat szervezni egykori birtokára, ahol körbevezetnek, megmutatják a magán állatkertjét (pl. zebra, zsiráf, orrszarvú), és kezet foghatsz Pablo testvérével, aki még mindig ott él. Elvezetnek Pablo sírjához, és egyes illegális túrák még kokaföldekre is elkalauzolnak. Mi ezt kihagytuk, és inkább körülnéztünk a belvárosban.
Medellín másik nevezetessége, hogy itt született Fernando Botero, a híres festő-szobrászművész, akire épül a turizmus másik pillére. Botero híres a sajátos stílusáról, amelyben kövér embereket ábrázol. Jó pár szobrot ajándékozott a városnak, amelyek a főtéren állnak (képek itt).
A belvárosban minden róla van elnevezve (pl. pékség, fodrászat), mindent elárasztanak a mini Botero szobrokat kínáló árusok, és még a házfalakra is az ő festményei vannak pingálva.
Medellínben csak egy napot töltöttünk, mert aztán tovább utaztunk dél felé, a Zona Cafetera régióba, közel a várva-várt hegyekhez…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.