mañana

Visszatértünk együtt abba a városba, ahol Judit a három hónapos ösztöndíját töltötte. A reptértől helyi járattal elzötyögtünk a szálláshoz, ami méltó befejezése volt az utunknak, egy tengerparti hotel Ilhéus legszebb strandján.

Ledobtuk a hátizsákot és leszaladtunk a tengerhez, ami kellemesen meleg volt. Jól kiugráltuk magunkat a hullámokban (itt krokodilozásnak hívják, amikor az ember csak a testét használja a hullámok meglovagolására), aztán Judit elment megszerezni az otthagyott bőröndjét egyik barátnőjétől, majd vacsorázni indultunk egyik kollégájával. Másnap reggel egy szörfözéssel kezdtük a napot, ami elég kimerítőre sikeredett, mert elképesztően nagy hullámok voltak. Majd nyakunkba vettük a várost. Ilhéus három folyó torkolatában fekszik, 200 ezres város, nagyon pici kis történelmi városrésszel, és 20 km hosszú, fehér homokos, pálmafás strandokkal.

A belvárost fél nap alatt letudtuk, sétáltunk a szűk kis utcákban, megnéztük Jorge Amado könyveiből híres helyszíneket, és szuvenírt vásároltunk.

Kimentünk a helyi Jézus-szoborhoz is, ahol kajakot és laser vitorlásokat lehet bérelni. A laser kissé drágának bizonyult, de a kajakot beterveztük másnap délelőttre. Aznap délután sem hiányozhatott a krokodilozás a hullámokban, majd megint egy vacsora következett, Judit kollégáival és barátaival. A híres escondidinho-t ettük, ami mandioka gyökérből, koktélrákből és sajtból készül és felejthetetlenül finom.

Utolsó napunkon kajakoztunk egy órát a folyón felfelé, a mangróve-erdők mentén, ebédeltünk egyet Mirco-val, Judit fogadóemberével, majd felszedtük a csomagjainkat és búcsút intettünk a városnak egy izgalmas felszállással a híresen rövid felszállópályás repülőtérről.