mañana

Négy és fél nap Buenos Aires után, hamarosan indulok haza. Ezzel véget ér a dél-amerikai kaland. A városról szóló bejegyzés egyelőre várat magára, túl intenzívek voltak az itteni esték a blogoláshoz... Úgyhogy ezúttal csak Kellemes Ünnepeket kívánok minden olvasónak! 

Erős hetem volt, ostromoltam csúcsokat, kergettem a kék foltokat a felhős égen, komoly meteorológiai megfigyeléseket végeztem, ápoltam a mexikói külkapcsolatokat, és a hét végére megoldottam a Fitz Roy kérdést is. Patagóniában utolsó állomásom El Chalten volt, ahol egy egész…

Mint azt egy korábbi bejegyzésemben említettem, sikerült a patagóniai nemzeti parkokban túrázókat három fő kategóriába sorolnom. Tegnap a Cerro Torre lábánál sikerült dokumentálnom is az elméletemet! Az első képen a Patagónia-specialisták láthatóak. Mindenből profi cucc,…

Miután visszatértem Puerto Natalesbe a Torres del Paine parkból, tartottam egy pihenőnapot, ami akkora semmittevéssel telt, hogy magam is megijedtem. A nap nagyjából annyiban merült ki, hogy a parkban megismert három amerikaival beültünk a "helyiek éttermébe" egy kiadós bárány…

A dél-patagóniai kaland Punta Arenasban (Chile) kezdődött, ahova Santiagoból repültem. A város viszonylag nagy és a Magellán-szoros partján terül el. A szoros túloldalán már Tűzföld látszik, de oda idő hiányában most nem jutottam el. Az időjárás rögtön megmutatta milyen a…

Utam során többen mondták, hogy Santiago lehetőleg lecserélendő Valparaisora, ugyanis sokkal színesebb, barátságosabb és pár nap alatt sokkal bejárhatóbb, befogadhatóbb, mint a milliós főváros. Nem volt nehéz meggyőzni engem a cseréről, főleg mivel Valparaiso óceánparton van,…

Bolíviától nem volt könnyű megválnom. A határon, a sivatag közepén és egy vulkán lábánál kellett dekkolnom kb. két órát mire sikerült elindulni Chile és San Pedro de Atacama felé. Történt ugyanis, hogy túl sokan jöttünk össze az egy szem buszra, amit az utazási iroda…