mañana

A kétéjszakás limai kényszerveszteglés után immáron Huarazban, 3000 méteren. A 8 órás út, ami tengerszintről indul és egy ponton 4100 métert is érintett, kb. a MÁV Déli pu. - Révfülöp viszonylat árába került. Mintha Japánban lettünk volna, percre pontosan 11-kor gördültünk ki a buszállomásról; és mintha az M7-es budapesti behajtón lettünk volna hétfő reggel, rengeteg reménytelennek tűnő dugón keresztül kikeveredtünk Limából az első óra alatt. Ezután már csak egy ebédszünet lassította az utat, amikor is egy étterem előtt a sofőr levezényelte az egész bandát fogyasztani.

Az eddig látott útminőségeket meghazudtolva, tökéletes burkolat volt végig, még itt egészen magasan a hegyekben is. Ami a tájat illeti, először homokos sivatag következett Lima elhagyása után, majd egyre ridegebb kőzet gyér növényzettel.

Az út mentén mezőgazdálkodással foglalkozó falvak voltak, az emberek, úgy láttam, sajnos itt is pocsék körülmények közt éldegélnek.

A buszon 3 filmet adtak egymás után, mindhárom népirtásról szólt és mindhárom rendkívül szemléletesen mutatta be. Az első valami afrikai etnikai tisztogatás körül forgott, a másodikban brúszvilisz mentette meg Nigéria lakosságának felét (és közben ölte meg a másik, feltehetően gonoszabbik vagy rosszabbul fizető felét), a harmadik pedig második világháborús volt. Nem tudom, mindez a sofőr pillanatnyi lelkivilágát tükrözte-e vagy csak érzékeltetni akarta, hogy Peru mennyire biztonságos és nyugalmas, mindenesetre én próbáltam inkább zenébe mélyedni. Kár érte, mert nyelvgyakorlásnak jó lett volna egy kis dallamos spanyol hallgatása.

Ami a legjobban tetszett, az a kemény politikai választási kampány, ami zajlott itt pár éve. Már mélyen bent a hegyekben, rengetek kőtömb tele volt pingálva. Először nem tudtam mire vélni, de aztán rájöttem, hogy itt választási plakátok helyett választási kőtömbök vannak. Végülis logikus. Csak hát mivel a köveket nem olyan egyszerű lepucolni, mint a plakátokat letépkedni, még mindig tündökölnek a 2010-es szólamok. Mondjuk annyiból előnyös, hogy most könnyebb szembesíteni a győztest az ígéretekkel...

A magasságot már itt 3000-en érzem rendesen, remélem a napokban sikerül hozzászoknom mielőtt nekivágnék a fő célpontnak, a Santa Cruz Treknek. Annál is inkább, mert az imént beszéltem a hostelben egy kanadai fickóval, aki jó pár pórul járt versenyzőről számolt be.

És végül pár kép a buszról

Lima után nem sokkal. Sivatagi telepesek. A fenti pöttyök is mind-mind családnyi faviskók...

Homokos sivatagi terep, még mindig közel Limához. A felhős, hűvös Limával ellentétben itt már tiszta az ég és kellemes a hőmérséklet.

Nagyobb város az óceánparton. Iraki és iráni városokat hittem eddig ilyennek a BBC híradásaiból.

És aztán a hegyvidék, egyre feljebb és feljebb kapaszkodva:

Sajnos ezután már nem nagyon lehetett fényképezni, mert beköszöntött a szürkület. Pedig eztán jöttek csak a hírhedt hatezresek. De azokról majd később lesz még alkalmam beszámolni.