mañana

A Tagangában elmaradt búvárkodást tegnap Cartagénánál pótoltuk be. A várostól kb. 30 km-re fekvő Islas del Rosario szigetcsoport a fő merülőhely. Ez egyben egy nemzeti park is és itt található a kolumbiai Karib-tengerpart koralljainak legjava. (képek itt)

Judit igazi merülésre nevezett be (végre felhasználandó a hetek óta cipelt búvármaszkot és vízhatlan fényképezőgép tokot), Ádám csak sznorizásra vállalkozott, hiába próbálták meg rábeszélni egy bevezető búvártanfolyamra.

Indulás korán reggelre volt meghirdetve a cég irodájába és kisvártatva már egy hosszú 2x200 lóerővel repített motorosban is ültünk. A reggeli fényekben nagyon szép volt a közeli óváros és elszáguldottunk a felhőkarcolókkal megszórt Bocagrande mellett is.

És felvonult a szemünk előtt a kolumbiai hadsereg itt állomásozó hajóarzenálja is: pár tengeralattjáró és romboló... Rögtön a chilei Valparaiso jutott eszembe, ahol szintén a lakóházakhoz egészen közel parkolt a hadsereg.

A motorossal robogtunk egy jó 30-40 percet mire egy kis szigetre értünk, ami a bázisunk lett a napra. Rövid, de viszonylag kaotikus felszerelés kiosztás után visszaszálltunk a hajóra és pár perces hajózással elértük első merülőhelyünket. Judit egy hatos csoportba került egy "Gordo"-nak becézett - magyarul "Dagi" - vezetővel, aki bizony nem is minden alap nélkül kapta ezt a nevet. Ádám egy fiatal srácot kapott maga mellé a sznorizáshoz.

Sajnos ez a hely nem bizonyult túl érdekesnek. A korallok túlnyomó többsége már halott arrafelé és halból sem volt túl sok. Juditnak ráadásul egy brazil hölggyel is meg kellett küzdenie, aki most merült először tengerben és amúgy is kezdő. Ádámot pedig a hullámok tetején való 40 perces lebegés viselte meg és lett tengeri beteg.

A merülés után vissza a bázisra, rövid pihenő és ebéd. A második merülés egy másik ponton történt, ahol valamivel jobb állapotban voltak a korallok és érdekesebb formák is előkerültek. A halmennyiség is jobbnak bizonyult.

Ezt a kört Ádám már kihagyta, vonzóbbnak tartva a karibi pihenőhelyen való lebzselést...

A második menet sem volt problémamentes, ezúttal a brazil nő férje bénázott és vonszoltatta körbe magát szegény Gordo-val. 

Összességében tehát búvár szemmel ez a hely messze elmarad más korallzátonyokhoz képest. Valószínűleg évekkel korábban ez a hely is meseszép lehetett, sajnos a víz melegedése miatt azonban rengeteg korall elhalt.

Az estét a szokásos óvárosi sétával, naplementével töltöttül és a merülés tiszteletére tengeri vacsorát fogyasztottunk (klasszikus tengeri herkenytűs ceviche és garnélarákos mexikói ceviche):

Este 11-kor minden maradék erőnket összeszedve még lenéztünk pár salsa bárba, hogy megnézzük, hogy is kell azt csinálni és esetleg ki is próbáljuk, de még sehol nem volt tánc, csak a vérpezsdítő zene szólt. Úgyhogy végül is tánc nélkül zuhantunk ágyba.