Immáron Arequipában, ahol végre jó meleg van és mindenfelé kaktuszok, pálmafák. A háttérben pedig hófödte vulkáncsúcsok (Misti, Chachani, Pichu Pichu).
Egynapi járkálás után egy modern, nyüzsgő városnak tűnik. Az emberek jól öltözködnek, vannak sétálóutcák, amik divatüzleteket, elektronikai üzleteket (van ahol egyszerre lehet motorbiciklit és mosógépet kapni!), bárokat, kávézokat, stb. sorakoztatnak fel. A főtér (kivetélesen Plaza de Armas-nak hívják) abszolút működik, mindig tele van és több a helyi, mint a turista.
Az öreg város épületei pedig mind fehérek, mivel mind egyfajta vulkánikus kőzetből épült. Persze a központtól távolodva visszaköszön a szokásos szegénység, mind épületek, mind emberek terén.
A jó idő ellenére, aki rövidgatyában jár az vagy gyerek vagy turista vagy mindkettő. Ezt egyelőre nem igazán tudom értelmezni, de talán azért van, mert estére lehűl az idő, úgyhogy a hosszú nadrág egész nap használható.
A piac itt is érdekesnek bizonyult. Két dolog ütötte meg a szemem: az eddigiekhez képest szokatlan nagy a kalap kínálat és úgy látszik itt többre értékelik a háziállatokat, mint máshol, mert rengeteg kutya- és macskaeledel árus van, sőt, még kutya- és macskaruhákat is árulnak...
Több arequipai piacos kép felkerült a többi közé.
Járkálás közben találtam egy szenzációs könyvesboltot, ahol szinte mindent lehet kapni pornóképregénytől Hessén át perui népdalok gitárkottájáig. Egyéb gyöngyszem például a '96-os perui Lonely Planet volt, aminek valószínűleg már csak a gyűjtők veszik hasznát. De 30 solért megvolt az aktuális kiadás Bolíviáról is.
A "minden 2 sol" asztalon böngészgetve vettem is egy ezoterikusnak tűnő könyvet (szabadfordításban "Hogyan lehetsz a legjobb"), na nem azért, mert annyira vágynék a legjobbnak lenni bármiben is, hanem mert az tűnt a legkönnyebb olvasmánynak, egész sokat értettem belőle. Képzelhetitek mennyire magvas tanácsokat tartalmazhat... Ott volt 2 solért a Dzsungel Könyve is, de abból nem sokat értettem. A hostelekben és a túrákon ugyanis főleg angolul megy a társalgás, úgyhogy kell valami eszköz a spanyoltanuláshoz.
A Lonely Planet könyvem megjegyzi egy ponton, hogy az itteniek nagyon szívükön viselik a dolgokat és szinte minden hétre jut egy tüntetés. Ezt abszolút alá tudom támasztani: mind szombaton, mind vasárnap volt egy-egy felvonulás vagy tüntetés; szombaton nem is tudtam eldönteni, hogy melyik.
De míg ma ment egy tüntetés a főtéren, a többiek nem zavartatták magukat és valamit ünnepeltek, mert sokan kiöltözve, páran meg népviseletben tündököltek.
Cuzcoban is és itt is be-benézek a misékre. Egyrészt érdekes, hogy felvételről játszanak hol meghittebb, hol pörgősebb zenéket, másrészt a papok olyan lassan és tisztán beszélnek, hogy öröm hallgatni. Vasárnaponként dugig megtelnek a templomok. Turisták ilyenkor elvileg nem mehetnek be, de ha az ember átszellemült képet vág, akkor át lehet jutni az őrökön.
Tegnap este vacsorafőzés közben két német lány meggyőzött, hogy a Colca-kanyon túrát szervezett csoport nélkül járjam végig és hogy érdemes nekigyürkőzni a 6000 méter feletti Chachaninak. Az ember szétfagy az éjszaka folyamán, nem tud aludni a magasságtól sem és a hajnali 2 órás indulás sem éppen egy pappaosztás, de amikor az ember a csúcsra ér, akkor minden nyűgöt elfelejt. Hát, meglátjuk.
És időközben a 9 Salkantay-társból 7-tel újra összeverődtünk (az 5 brit sráccal teljesen véletlenül) és holnap hajnali 3-kor együtt vágunk neki a Colca-kanyon felderítésének. A többiek csak egy éjszakát maradnak, én legalább kettőt.
Mára virradóra egy 5.4-es erősségű földrengés is volt Arequipában; én kényelmesen átaludtam. Érdekes, hogy itt senki nem érezte, míg abban a hostelben, ahol az angol srácok vannak, többen felébredtek rá és egész reggel beszédtéma volt.
Ma este a Salkantay-os bandával vacsoráztam és első alkalommal ettem alpaca húst. Elég rágós volt, ami nem tudom, hogy általános jellemzője-e vagy csak abban az étteremben sikerült ilyenre. Úgyhogy ki kell még próbálnom máshol is. Attila kedvéért említem: megvan már a kiszemelt cevichés étterem is, de mivel a holland lányok nem esznek halat, ma nem oda mentünk. Úgyhogy majd a túra után. Addig a blogolás is szünetel!
Zárásképpen egy kis ízelítő az itteni tea-marketingesek munkájából:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.