Ezúttal megpróbálok rövid lenni, mert 6 óra múlva (itteni idő szerint hajnali fél ötkor) indul az 5 napos Salkantay túrám, aminek az utolsó napja a Machu Picchun fog telni.
Szóval. Cuzco környékének egyik látványossága a Szent Völgy, amiben jó pár inka rom található. A legtöbb turista befizet egy egynapos túrára, ami alatt körbeviszik őket a leghíresebb helyeken, hogy egy-két órát nézelődhessenek mindenhol. Na, ehhez nekem nem volt sok kedvem és a Lonely Planet (LP) meg útitársak is mondták, hogy az egészet meg lehet oldani magán úton is. Úgyhogy én végül három nap alatt jártam be: Pisac egy nap (Cuzcoba visszatéréssel) és Ollantaytambo két nap, ottalvással. Az utazás baromi olcsó: Pisac 3 sol, Ollantaytambo 10 sol minibusszal (colectivo), ami tényleg akkor indul, amikor minden ülés megtelt. Ez a reggeli órákban hamar megtörténik. A táj lenyűgözően szép a bitang nagy hegyekkel, dombokkal, völggyel. Míg a hegyek és dombok meglehetősen zordak, addig a völgy nagyon szép zöld és folyik a mezőgazdálkodás.
Akinek a szövegelésből ennyi elég is volt, annak itt a menekülőút a képekhez!
A pisaci romokat be lehet gyalog járni egy jó meredek kapaszkodással. Erről még a LP is lebeszéli az embereket, mondván, hogy túl nehéz. Pedig szerintem mindenképp érdemes ezt az utat választani. Kora délutánig egy lélekkel nem találkozni (a turistabuszok a túloldalon és fent érkeznek, ráadásul csak kora délután) és a kapaszkodás még katartikusabbá teszi az élményt. A pisaci romok simán lepipálják a Cuzco feletti 4 romcsoportot és a meredek völgyoldal fantasztikus látványt nyújt minden irányba.
Ollantaytambo is szép nagy inka romokkal rendelkezik, de ott inkább a város fogott meg. Az egész olyan, mintha 4-500 évvel repülne vissza az ember. Magas kőkerítések alakítják az utcákat, amelyek többségében nincs közvilágítás; a hegyekből érkező folyóvíz az utcák mentén folyik le és az emberek is nagyon régiesen öltöznek, mindazonáltal nagyon kedvesek. Szerencsém volt és éppen a város fennállásának százharmincvalahanyadik évfordulóját ünnepelték három napon át. Az első nap a mototaxisok versenyével indult, amiből rögtön azt tapasztaltuk, hogy nem engedték be a reggeli minibuszunkat a városba mindaddig, amíg az utolsó száguldó mototaxi el nem porzott mellettünk. A tegnapi nap hátralevő részében pedig a főtéren mindenféle gyerek- és serdülőcsoportok próbálgattak táncokat. És aztán ma délben kezdődött a főműsor: a 4-5-6 évesek bemutatói. Az egészen picikék irtó balfácánok voltak (a közönség nagy derültségére), de minden sikeres mozdulatot nagy ováció jutalmazott.
Igaz, mára nem a fesztivál megtekintését terveztem, de végül is ez lett belőle, mert a tegnap beadott mosás nem készült el a beígért délelőtti határidőre. Mikor se 11-kor, se 12-kor, de még csak 1-kor sem nyitott ki a mosoda (és semmi jel nem utalt arra, hogy ki fog még ma nyitni), kezdtem aggódni, hogy egy trikó-zokni-gatya szettel kell majd kihúznom az 5 napos túrát, de végül is kettőkor előkerültek a ruháim. Ráadásul mosottan!!
Szóval sóbánya helyett így aztán fesztivál lett, de végül is nem bántam meg, mert jó volt látni a helyiek ünneplését.
Most megyek turbó-hunyni; a túra végéig, csütörtökig szünetel a blogolás!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.