mañana

Sajnos már meg is adatott, hogy megismerkedjek a perui egészségügyi ellátással. Szerencsére nem azért "sajnos", mert olyan szörnyű lett volna (olyasmi, mint otthon), hanem mert hogy egyáltalán szükség volt rá. Történt ugyanis, hogy a huarazi túra után elkezdett fájni a bal lábfejem külső része, ami mára odáig fajult, hogy időnként járni alig tudtam. Ugyhogy a hostelbe való beköltözés után az első utam az egyik rendelőbe vezetett, ami szerencsére csak 5 percnyi járásra van a hosteltől.

A dolog azzal kezdődött, hogy 160 solt le kellett perkálnom, hogy a doki színe elé kerülhessek. Miután megtettem, rövid várakozás után bejutottam, ahol egy baromi fiatal orvos fogadott, aki az előzetes ígéretek ellenére nem nagyon tudott angolul. Rövid szemrevételezés után leküldött röntgenre, ahol újabb 70 sol kápéban való kifizetése jött. Jött volna. Annyi sol ugyanis már nem volt nálam, kártyával nem lehetett fizetni, úgyhogy itt megakadt a folyamat egészen addig, amíg el nem kullogtam a városközpontba egy automatához, majd vissza.

Röntgen után vissza a dokihoz, törés nincs, gyulladás van, kérdem mitől lehet, talán a hosszú kirándulástól. Lehet. Bár fura, mert a Laguna 69-nél sokkal komolyabbak szoktunk sétálni. Talán az is közrejátszhatott, hogy jól elázott a cipőm, amiben a túra után még a 3 órás hazautat végigültem.
Lényeg, hogy kaptam egy gyulladáscsökkentő szurit és gyógyszert (előtte újabb kör a gyógyszertárba). Jó tanácsokat, úgy mint jegelés, fáslizás, úgy kellett kihúzni a dokiból. Magától nem sokat mondott.

Remélem hamarosan újra használható lesz a lábam, mert anélkül nem sokra megyek (bár Huarazban másoltam egy csomó filmet a laptopomra a szobatársamtól).

Ennyit erről. Ezenkívül egy éjszakai buszozás történt Huarazból Limába, hajnalban Limában felkerestem kedvenc és eddig egyetlen limai hostelemet, hogy hadd üssem el ott a repülőútig hátralevő időt (szerencsére mint jó ügyfelet simán befogadtak), aztán repülés Cuzcoba. Az Andok feletti repülőút nagyon szép volt. Kietlen, fa nélküli zord hegyi táj, néhol kimagasló havas gerincekkel és csúcsokkal. És ebben a tájban egyszer csak előbukkant Cuzco. Csodálatos környezetben fekszik a város. Még csak a taxiból láttam egy nagyon keveset, de nagyon szép és érdekes városnak tűnik. Azt hiszem az első város nekem itt Peruban, ahol érdemes több időt szánni a város megismerésére.

A hostel nagyon hangulatos és barátságos. Egy régi, koloniális épület két belső udvarral és van minden ami a hátizsákosoknak kell (csocsó, ping-pong, biliárd, wifi, nagy bár terem, sok belső program /ma pl. közös Ceviche vacsora/). Ja, és a hostelben most először kaptak rajta hamis pénzzel való fizetésen. Hiába mondtam, hogy Iquitosban szereztem ATM-ből, szerintük hamis volt és nem fogadták el. Most már a kórház birtokában van... ott nem vizsgálták meg egyáltalán. Egyébként szinte mindhol jellemző, hogy alaposan megnézik a bankókat, ha dollárról, ha solról van szó.