A szakszerű seggbeszuri megtette jótékony hatását, és tegnapra már teljesen használhatóvá vált a lábam. A sétám természetesen a Plaza de Armas-on kezdtem, ami minden városban a főteret jelenti. A hostel nagyon jó helyen van, kb. 5 perc alatt a főtérre lehet érni. Épp valami nagy hacacáré volt, kint volt a főpolgármester meg még pár nagyfejes és a fél város felvonult előttük nagy zenebona közepette. MIndenki szépen a saját zászlaja alatt: iskolák, egyetemek, orvosok, cserkészek, jogász szakszervezet, nővérek, rendőrök, stb-stb. és legvégül a katonaság sivatagi osztaga.
A jobboldali zászló ne zavarjon meg senkit sem: mint megtudtam, az a 4 fő inkatörzs közös zászlaja. Én is kaptam kis kokárdát egy kislánytól, aki olyan ügyesen fűzte fel a trikómra, hogy mire ellenkezni tudtam volna, már fent is volt. 1 solért.
Miután minden élő városi lakos felvonult, szétszéledt a tömeg és a város egyéb terein folytatódott a muri.
A főtéren a perui brazil hét műsora kezdődött, természetesen kapoéra bemutatóval. A kislány még lehet, hogy sosem látott ilyet.
Én útikönyvem javaslatát követve sétáltam egyet. Az út átvezetett a piacon, ami nagyon tiszta (azokhoz képest, amit eddig láttam) és rendezett. Rengeteg "etető" is volt, ami azt jelentette, hogy egy vagy két ember működtette a "konyhát" (3-4 fazék plusz egy mobil gáztűzhely), miközben az arra járókat próbálták leülésre bírni szóval és mozdulatokkal. Engem végül egy igazi konyhásnéni méretű és korú kedves hölgy fogott meg, gondoltam a fizimiska kötelez a mínőséget illetően. Nem is csalódtam, 3 sol-ért megebédeltem nála.
Ebéd után folytattam a könyv által vázolt utat. Az estét az egyik nagy téren töltöttem, ahol ment a szokásos műsor: körben ülő közönség előtti mindenféle egyszerű, szórakoztató műsor, irtó olcsó utcai étkeztetés (2 solért főtt rizs+krumpli+tojás; 3-ért már csirkehús vagy hal is járt) és az elmaradhatatlan, 10 centimo alapú szerencsejátékok.
Utcai étkeztetés 2 solért:
Utcai szórakoztatás (itt éppen önként jelentkező kisgyerekek táncoltak a porondmester által felkevert modern zenére):
Szerencsejáték 1: pénzérmét kell úgy az asztalra dobni, hogy teljes terjedelmével az egyik üveglapkán landoljon. A nyeremény (nem túl gyakori), az üveglapra írt összeg, általában 20-30 centimos, maximum 1 sol.
Szerencsejáték 2: karikával kell dobni valamelyik nyereménytárgya, ami a bátor jelentkező markát kizárólag akkor üti, ha a korong pontosan körbeveszi azt.
Összességében egyelőre nagyon pozitív az itteni tapasztalat, Cuzco eddig az első város, ami igazán érdekesnek és élhetőnek tűnik. A házak be vannak fejezve (más városokban ez nem volt jellemző, mindenfele felfelé meredő acélgerendák éktelenkedtek), szép cseréptetősek és úgy általában viszonylag nyugi és tisztaság van.
Egyetlen probléma a hideg, ami már napközben is jelentkezik, ha nem süt a nap; esténként pedig mindig rendesen lehűl az idő. Persze 3400 méteren mit várjon az ember?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.