mañana

/Ezuttal egy internetezo csarnokbol irok, ugyhogy az ekezetek most le fognak maradni./

Par oras kesessel megerkeztem Iquitosba. Az itteni kozbiztonsagrol nem sok jot olvastam, de az elso sokk akkor ert csak igazan, amikor a repulon elovettem a fenykepezogepem, hogy a levegobol lojjek parat, mire a mellettem ulo kedves lokalpatriota holgy megjegyezte, hogy azt bizony el fogjak venni tolem Iquitosban. Aztan amikor leszalltam a repulorol es meglattam a kornyeket, akkor tudtam, hogy nincs mese, be kell vetnem a csodafegyverem: a gatya alatti ovtaskat! Ezt meg a repteren meg is tettem, pedig Limaban eszembe sem jutott egyszer sem, hogy eljek ezzel az eszkozzel. Szokas szerint a repter elocsarnokaban taxisok hada, akik kozul vegul random kivalasztottam egyet.

A varos allapota leirhatatlan, vetekszik azzal, amibe Limaban nem mertem belevagni az Amazonas piacon tul. Lepusztult utak, romos epuletek, ut menten nezelodo emberek es koborlo kutyak. Amikor az egyik sikatorszeru utcaba kanyarodott a soforom, mar azt hittem, itt a vegem (de legalabbis a dollarjaimnak), de kiderult, hogy csak a hostelem. A hostel nem keves melorol tanuskodik, az egesz fabol van es a folyon uszik. Egy "foepuletbol" es tobb "apartmanhazbol" all, amiket vizen uszo pallok kotnek ossze. Par meterrel veluk szemben nehany helyi csalad haza uszkal. Nehez leirni a hostelt, majd inkabb keszitek par kepet (amit biztos nem innen toltok majd fel, mert a gmail is szo szerint masfel perc alatt jott be).

Iquitosban egyaltalan nincs dudaszo, de nem azert, mert kulturaltabb lenne a kozlekedes, hanem azert, mert mindent elnyom a kismotorok egtelen zaja. Auto alig van, mindenki ket- vagy haromkereku motoron kozlekedik. En is mototaxival jutottam be, ami rendkivul szorakoztato, mert itt is mindenki ossze-vissza eloz, cikaz (nem egymas mellett, hanem a negyzetmeternyi katyukat kerulgetve) es nem ritka, hogy egy 4 tagu csalad utazik egy motoron ket kisgyerekkel es harom bazi nagy csomaggal. Zebrak nincsenek, se lampak a gyalogosoknak. Ugyhogy nincs mas hatra, mint figyelni a motorosok lampait es az alapjan taktikazni. Egy-egy zold lampanal meg a Forma-1-et megszegyenito hangorkannal zudulnak ki a motorok 4-5 egymas melletti sorbol. A hallottak alapjan Azsiat kepzeltem eddig ilyenek...

Miutan mindent megdumaltunk a hostel fonokevel, mar besotetedett (az Egyenlito kornyeken vagyok, ugyhogy 6 korul mar sotetedik) es eloszor nem nagyon kivankoztam kimenni a biztonsagosnak velt hostelbol. De mivel vacsorazni csak kellett valamit, vegul ravettem magam es hamar kiderult, hogy a foter kozvetlen kornyeke egesz rendben van. A folyoparton hatalmas vasarnap koraesti elet volt, itt is van mini-amphiteatrium (amiben epp ket felnott pofoszkodott a gyerekek legnagyobb oromere), "bennszulott" tancosok, rengeteg biz-basz arus es szerencsekerekhez hasonlito jatekok (otthon biztos hamar betiltanak!), amire szorjak az aprot a fiatalok es a gyerekek. Most egy hatalmas terembol irok az 51-es gepen es szinte kizarolag helyiek vesznek korul. Ugyhogy valoszinuleg csak mostanaban jut el ide a net szeles korben. A mellettem ulo kislany viszont a facebookon jatszik valami Chef Ville nevu jatekkal, amit meg en nem ismerek.

Holnap a varos latvanyossagait es kornyeket nezzuk meg a hostelesekkel.