mañana

„keresgélt a repülőgép
fél szárnnyal a vizet szántva
míg a lagunák közt rálelt
a parázsló betonsávra
domborodott az ég kékje
homorult a földnek zöldje
mikor a gép alázökkent
fújtatva és dörömbölve
húzta a sok kis cölöpház
maga alá az árnyékát
rezegtek mint a bazári
fölhúzható bádog-békák
föld az éggel kék a zölddel
borult össze elalélva
szerelemtől részegülten
betűzgettem cartagena”

Kányádi Sándor: Románc (részlet)

A vers jól megfogja Cartagena hangulatát. Tipikusan az a város, ahol az ember csak sétálgat a kis utcákon és gyönyörködik a színes házakban, fa erkélyekben, a szebbnél szebb belső udvarokban, és közben figyeli az embereket, az árusokat, és azon gondolkodik, hogy melyik árkád vagy kapualj ihlette Gábriel García Marquez-t a „Száz év magány” írásakor.

Három napot töltöttünk itt, ami alatt próbáltuk magunkba szívni a város hangulatát, élvezni az utcán szóló salsa-t, a karib-tengeri naplementét. A városfallal körbevett régi városrész viszonylag kicsi és hamar bejárható, de mindig találtunk valami újat, ahol előtte még nem jártunk, vagy éppen élveztük, hogy újra rábukkantunk egy kis térre. A karácsonyi dekoráció még meseszerűbbé tette a várost, és éppen most kezdődött a januári zenei fesztivál is, amit ugyan zárt kapuk mögött tartottak, de az egyik főtéren kivetítőn lehetett követni a koncerteket. Sajnos iszonyatosan tele volt a város turistákkal, méghozzá főként kolumbiai turistákkal, de még így is különleges hangulata volt. Finomakat ettünk, például a perui ceviche itteni változatát, vagy hatalmas mangókat, és a város legmenőbb fagyizójába is beültünk. Bejártuk a falon kívüli legközelebbi régiót, Getsemani-t is, amely rohamosan fejlődik, és tele van hostelekkel. Itt történt meg az, hogy Ádám éppen fényképezte a távoli felhőkarcolókat, amikor egy motoros rendőrpár (általában ketten ülnek a motoron) megállt mellettünk és még a hátizsákunk titkos zsebét is átkutatták, hogy nincs-e nálunk drog. Még szerencse, hogy a Ciudad Perdida-n a vezetőnktől kapott koka levélkéket eldobtuk egy idő után, mert bajban lettünk volna, ha megtalálják…

Fényképek itt.

Utolsó nap még egyszer bejártuk a hőségben a várost, bevásároltunk gyümölcsből, és visszamentünk a hostelbe, hogy a reptérre indulás előtt még legyen időnk összekészülni. A tetőteraszon az étkezőben viszont egy hatalmas buli várt minket, egy helyi zenekarral, akik karácsonykor is felléptek a hostelben. A három srác elképesztő karibi hangulatot teremtett a teraszon, fantasztikus ritmusokkal és tökéletes énekkel. Méltó befejezése volt cartagenai kalandunknak. Itt egy link a zenéről...