mañana

A Zöld Pokolból "haza" sem jöttünk Santa Martába, hanem kirakattuk magunkat a Tayrona park egyik bejáratánál. Ez a park büszkélkedik a régió legszebb tengerpartjaival, úgyhogy természetesen nem hagyhattuk ki.Két éjszakát töltöttünk a parkban.

A parkról nem is igazán érdemes sokat írni, a képek sokkal beszédesebbek...

Azt hallottuk előzetesen a parkról, hogy a parkon belül csak kápéban lehet fizetni és automata sincs sehol. Úgyhogy már a dzsungeltúrára vittünk úgy pénzt, hogy fussa a Tayrona parkra is. Ez a tervünk sajnos kissé megbukott, ugyanis az 5 napos túra alatt nem várt költségek merültek fel sör és a vezetőknek adott fizetésen kívüli juttatások formájában. Úgyhogy a belépő díj kifizetése után maradt pénzünket látva, úgy számoltunk, hogy ha két éjszakát maradunk, akkor marad kb. 3000 forintnyi pénzünk kajára. Nem túl biztató kilátások, pláne, hogy a parkban minden jó drága. De gondoltuk csak kihúzzuk valahogy, úgyis olyan jól tartottak minket az elmúlt 5 napon át. Ráadásul volt nálunk némi tészta és szósz, ami a dzsungel túra idejére Machetében (az utolsó civilizált faluban) hagytunk.

A parkban az Ünnepek alatt rengeteg helyi kempingezik, úgyhogy a bejáratnál mondták is, hogy jobban tesszük, ha foglalunk függőágyat magunkat, különben hoppon maradhatunk. Foglaltunk is, ami kiderült, hogy nem volt a legjobb húzás. Egyrészt az egyik legnagyobb és legszebb kempingben lehetett kártyával fizetni, másrészt a lefoglalt függőágyunk egy olyan kempingben volt, aminek a vizesblokkja leírhatatlan állapotban volt. Ráadásul, amikor rákérdeztünk a konyhára, akkor az igenlő válasz után kiderült, hogy mindössze egy tűzrakó helyük van és a tésztafőzéshez azt ajánlották, hogy vágjunk félbe egy kókuszdiót és abban forraljunk vizet. Nem tettük...

Második éjszakára átmentünk a "kártyás" kempingbe, ahol szerencsénkre volt egy szabad sátor. Ugyan életünkben sokat sátraztunk már, de ekkora sátorban talán csak gyerekkorunkban aludtunk, amikor még a nehéz, fémvázas sátrak voltak divatban. A kemping éttermében is lehetett kártyázni, úgyhogy remek halmenüt és lulo levet vacsorázhattunk kb. 2700 forintért.

Az éhhalált tehát végül egész könnyen elkerültük és a hazabuszozásra is maradt pénzünk.

A megmaradt tésztát és szószt végül már itt, Santa Martában főztük és ettük meg. Másnapra (tegnap) mindkettőnk jól el is rontotta a gyomrát. Hogy ettől volt-e vagy mástól, sose fogjuk megtudni... De lehet, hogy a szósznak nem tett jót a Machetében való 5 napos állás, majd a parkban való hurcibálás. Átlag 32C fokban...