Magyarországon, ha elmegy az ember az Oltóközpontba, akkor nyomatékosan felhívják az ember figyelmét az amazón vidék malária és dengue-láz veszélyére és rögtön felírnak maláriagyógyszert illetve ajánlanak magas DEET tartalmú rovarriasztót.
Ennek megfelelően eléggé tartottam az egésztől és időben (előre) elkezdtem szedni a gyógyszert és már az iquitosi reptér kijáratánál kézhez vettem a rovarrisztót, hogy amint kilépek a szabadba, be tudjam fújni magam. Az első pár szúnyogcsípésnél pedig már-már a malária tüneteit véltem felfedezni magamon...
Erre mit tapasztalok itt? Egy dolog, hogy a helyiek nem gyógyszereznek és nem fújkodják magukat, de még a dzsungeltúrán is kerek bociszemekkel néztek rám a nyugati túristák, amikor kérdeztem tőlük, hogy milyen gyógyszert szednek. Ugyanis semmijet. Sőt, nem is fújják magukat, mert hogy úgysem ér sokat és a szúnyogok a ruhán át is csípnek. Többen hónapok óta járják a dzsungelvidéket pl. Panamában és Venezuelában, de a csípések kellemetlenségén kívül kutyabajuk.
Úgyhogy mostanra már én is teljesen megnyugodtam a témát illetően (persze azért betartom az otthon tanácsoltakat és például továbbra is szedem a gyógyszert). Ami pedig a csípéseket illeti, valóban képtelenség kivédeni őket. A 4 napos túráról én is legalább 70-80 csípéssel tértem vissza. Hiába kirándultam néha a 35 fokban két trikóban (hátha azon nem csípnek át), de az izzadtságtól úgyis az ember hátára tapad a cucc, úgyhogy mit sem ér. Fújni pedig nem érdemes ruha alatt, mert a DEET tartalmú anyag szétszedi a ruhát.
Persze ha mégis elkapna a malária, akkor majd átértékelem az itt írtakat és törlöm a bejegyzést.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.